Ikerként ébredjünk - Korom-szín

Az ősöktől örökölt egemről a tél,
hiába radírozta le a leveleket
a házak között leselkedő fákról,
ott is a szemedet tükrözi a fény,
ahogy szeretnivalón szeretsz.

Palettámon középkorom festékébe
mártom a létezés lágy ecsetét,
csípőd vonalát követve mozdul kéz,
most gyönyörködj az életem művébe,
hogy egyetlen hű-festőd legyek én.

Átváltozhatatlan kegyenced vagyok,
gomblyuknyi íriszed kémlel belém,
s hálám gribedlijét dörmögöm feléd,
hogy ikrekként ébredjünk, mint nagyok,
a fényesen ragyogó orcád völgyén.


.

A békét bujtató egemről a tél,
hiába radírozta le a leveleket
a házak között leselkedő fákról,
akkor is szemedet tükrözi a fény,
s átüt szeretni vágyó lelkemen.

A palettán korom-szín estébe
mártom a lágyan hajló ecsetem,
mely tested ívére festi a vágyat,
sóhajt old a mozdulatok medrébe,
s többé színeidet sem pihenem.