Ami megtörtént sosem ér véget,
a mosoly barázdája rád világít,
ráncok fonatán nem látszik méreg,
s lecsukott szemhéjad sem irányít.
Az álmod eggyé válik veled,
érzed a hullámzó hajtincseket,
görbül a tér, a levegőt veszed,
taszítod végül vonzod a bérceket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése