Emlékkönyv

Borízű perceket rajzolt párnámra,
az adventtel ölelkező vasárnap,
oly fényt ontanak boldog arcok,
mint a naptól hasadó hajnalok.

Ajtó nyikorgásával közelítenek
az órára mércét rajzoló percek,
pihenek a selymes süppedő párnán,
kint csaholnak a sarki zöld lámpák.

Most átkelhetek e század elején
a zebrán, a jelen raszteres részén,
tört járdaszélére aszfalt is kiönt,
lábnyomoktól elkopott emlékkönyv.

A ködbe bújt ácsorgó lámpák,
napot utánozva is őt imádják,
majd meghajolnak maró időnek,
addig pózolnak a járókelőknek.

Csak csupasz fák dideregnek, nyúlva
ujjaikkal ég felől árnyat gyúrva,
repedést festenek a szürke égre,
bólintanak néha egyet emlékbe.

***

Borízű perceket rajzolt párnámra,
az adventtel ölelkező vasárnap,
oly fényt ontanak most az arcok,
mint a naptól hasadó hajnalok.

Ajtó nyikorgásával közelítenek
az órára mércét rajzoló percek,
pihenek a selymes süppedő párnán,
kint csaholnak a körúti zöld lámpák.

Most átkelhetek e század elején
a zebrán, jelenünk raszteres részén,
tört járdaszélére az aszfalt kiönt,
mint lábnyomoktól elnyűtt emlékkönyv.

A ködbe bújt ácsorgó lámpák,
napot utánozva is őt imádják,
majd meghajolnak maró időnek,
addig pózolnak a járókelőknek.

Csak a csupasz fák dideregnek, nyúlva
ujjaikkal az ég felől árnyat gyúrva,
repedést festenek a szürke égre,
bólintanak néha egyet emlékbe.