Az esti ég tiszta, és módos türelmével
terelgeti, képeibe csillagjait.
Bor nélkül is kábán égünk, nagy termetével
a perc is félti vígságunk gondolatait.
Ahogy a rozsdás padok szépülnek,
a heves tini-szerelmek ölelésén,
olyan a múló idő is a lélekben,
szarkalábak lesznek az évekből.
A gondolat tiszta, bölcs következtető,
s álmokból rakja össze a magányt,
hogy az élete rút gondjait féltő
gonddal hagyja élőkre, mint talányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése