Lelkem súlya apró

Itt vagyok, és a gondolat,
előttem folyóként a történelem szalad,
Felszíne gondosan tiszta,
de a mélység húz, lassan torkon ragadva.
Kiáltás erőtlen felétek,
hol a gyermek, a tűz, a családi fészek.
túlparti titkoktól elszakadva,
süppedőn gyötör kincstelenség panasza.
Maga vagyok a pőre parázs,
törvények szele szítja tűzhelyem szavát,
hát dobok rá még egy vacak verset,
melegen tart s éhen gyűröm a keservet.
szavak hídjai pattogva égnek,
tartós melegét így pocsékolom égnek.
Itt vagyok és a gondolat,
előttem tűzben mocskos áldott áldozat.
Már nem kiáltok rád hazát,
szűkölő föld talpam alól szökik tovább,
a sors nem visz engem csak tép,
lelkem súlya apró, retúrra sem elég.

2012 december 29.