Görbült álmokba rajzolt ráncok
gőzölögnek érdes románcot,
semmibe ívelő párbeszédek.
szunnyadó vulkán a lélek fészek.
Tini korba repítenek emlékek,
kóros pattanásos kor, kek képek,
mint serkenő vágy, akkora félelem,
csókra járó rabság a szerelem.
Aztán munka, serdülő szakáll fura
fergeteg választás, komoly lány, buja,
csúcsra jár a fáradhatatlan ösztön,
nyári szerelem, szakítás az őszön.
Jött emo kinek füstje is fekete,
belőve is tart kemény hüvelye,
ami jó lehetne ájulásig játssza,
s fekete körmét húsomba vájja
Heves heavy aki kényes bűzzel jött,
ócska gitárral a mellei között,
kinek kutricáján a sors sebtében,
nyájai nyúttek petting pincében.
Aztán kemény popót, kerek melleket
testál a papír, ó édes meleget,
melyet elvesz kedves nemzedékem,
s kapuzárás, csak lélek fedezékem.
2012 december 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése