A jövőnk hályoga fedi a jelenünk
vaksi, szüntelen könnyező szemünk.
Álomarcok olvadnak téridőbe,
ferdén fura fagyos miliőbe.
Kudarcokból sikert soroló látnok
hevíti gömbjét, s tagad lövészárkot,
neveket sorol serkent reménnyel
a szentek káromlása kő kenyérrel,
csaló az idő, kacsint a halálra,
eladta szavát, innen némasága.
2013 január 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése