A házak minden éjjel lélegeznek,
vágyakat küldenek, szerényeket,
álmaiktól fénylenek a csillagok,
csak néha hullajtják könnyeiket,
egy-egy ház, sóhajt néha nagyokat,
így küldi lelkét, halott álmokat.
s egy lélek-tere üresen marad.
A ház megóv, ha cudar az idő,
de nem véd, ha reménytelenség jő,
hol tegnap még a gond pergett,
hiába nőtt fel akárhány gyermek
mára gyászt, üres sírást termett,
s halál kékre festi a lélek falat,
jobblétbe kúszó bűnös gondolat,
a szeretet fűthet szív kazánokat,
adhatnak ők végtelen terveket,
hiába való család, csalfa szó,
véges életből lesz végtelen utazó
anya, vagy apa nem védelmezhet,
holnaptól így, ház sem lélegezhet.
2013 január 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése