Ezerszer

Meghaltam Ezerszer napsugár egyetlen csókjáért.
vitáztam halott zörgő levéllel csonka csontjáért,
tapostam őseim hamvadó hínárszó lelkére.
meghaltam Ezerszer, s túléltem bánatok kedvére.

Ájultam Ezerszer varázsló anyáknak csendjére,
lelke nyúzta meg lenge lángja forró tűz hevére,
zajom koptattam ezerszer illata holt termében.
szerelem Ezerszer, mindig csak a halál nevében.

Meghal Ezerszer gyermek gyász kezed kihűlt karmában,
szedted szét hangoddal mi nem is volt meg a világban,
fojtó kedve is megöl mégis kétszer nem ezerszer,
hamvadó hús volt a szerelem s tűz emésztette fel.

2013 január 27.