Fogva tart az idő, az óra áll,
békességet búg a rőt szakáll,
üres parókia csak a lélek,
pedig istenek visszajönnének.
A szív dobbanása nagy, de csak egy,
gránit szíved dobban mert leesett,
üveg tekintetű bázeli szentek,
viselnek még ilyen nehéz terhet.
Bezárt már a mosoly kiállítás,
szóval sem koptatja termét vígság,
csak vigyorgó szüzek szúrnak szemet,
de bevarrott ajkak csendet intenek.
2013 január 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése