Megbocsájtás

Arca ráncát csontja éri már,
tréfás történelem az öntudat.
Dunsztban másznak létrát békák
csak a szép csodálja rútságukat.

Gépek nyitját néma számat.
s te fordulsz ki önmagadból,
csalfa szerelem újratámad,
a csaló macskája dorombol.

Kiadtam magamat szenvedéllyel,
hazug szavad aprója önmagad,
sosincs hiba a megvetéssel,
csak egy lobbanó lélek szakad.

Egyszer vége, minden mi kesereg,
s felszáll a sas életre edzve,
s bár a kétség hamva rám pereg
mégsem vált a remény éberebbre.

Most a műmosolyt rólad letépem,
de hibákért nem, csak jövő lakol,
jó emlékek sem maradnak épen,
csak hamvakkal száll el az irgalom!

2013 január 25