Gondolat mint a fagyott kőfalak,
a világ vég szakadékába szakad,
omló szerelmek porát fújja szél,
a hűtlenség sara, itt nem beszél.
Burjánzó vágyak terhes terme,
visszhangzik varázs szerelemre,
tükröd arcod s arca szemed tükre,
folytó friggyel vesznek végzetükbe.
Amíg arcod arcát vízként issza,
a ciánt is a tested kitaszítja,
majd ha egy-irányt vesznek szemek,
nos hát... ezek... az örök szerelmek.
2013 január 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése