Derítő ősz

Elhunyt a szél,
mozdulatra várnak levelek,
hogy leróják tiszteletüket.
Üzen leomló mozdulatlanságuk,
csak figyelnek portól szürkén,
amint egyikük aláhull,
megrezzen az ág,
csak félelem büszkén.

Közeledik az ősz!
Testes színével ünnepel,
és tudós gyümölcseit,
némán rejti, dajkálja.

Veréb-mulatság üt csendet,
fent seregélyek,
lent varjak részegednek.
Baglyok most alszanak.

A holnap éhsége retten,
odébb áll sértetten.
A fénylő napszak közben pereg,
mint kavicsok közt forrásvíz,
minél nagyobb, annál hevesebb,
minél messzebb merészkedik,
annál erősebb.

Mit akarsz?
Levél lenni, ki húsát Napnak adja,
vagy gyümölcs leszel,
édes szaftoddal összezárva,
vagy virgonc veréb,
ki a részeg reptét sem bánja,
vagy inkább ragadozó bagoly,
kinek álma a szemére
kövér kopasz pockot rajzol.

Legyél inkább a derítő ősz,
ne sajnáld színeidet, add át,
add mindenkinek magadból.
Legyél villanások tájháza,
minden tér és minden szín legyél,
s tied legyen az élet bő-vára.

Aztán feléled a tetszhalott szél,
most már maradsz, kinek születtél!

Új napok

Új napokba botlik a kortalan csend,
egy illat száll, óhajt rajzol a falon,
bástyádnak szobájába feledkezem,
jó érzés ez, reggeli csókod hatalom.

Nálad édesebb a tétova levegő,
zaj-árnyékkal festettek a szavak,
dupla takaró alatt feszes lepedő,
kitölti azt egy közös akarat.

Álommal halmoz el az ébrenlét,
muszáj repeszti ketté e vágyat,
dús nappal veled semmire sem elég,
bennem lüktet mindig, ha nem látlak.

Egye penész...

Sárga penész, ördöge földnek,
bárgyú képekkel motivált béke,
csak egy arc mely ködben vár,
s figyel, vele megy a turha-zsák.

Őszinte tudás, remélt igaz
motiválja s cipekedve kiáltja;
te se élj az élettel drága betyár!
A csendnek csak üres díszét

viszi a víz, messze vége bánat.
Használja drágán ezt, akinek
virága semmilyen hang.
Koppan és repül részegsége.

Toronytalálkozó

 
 Valahol "Nyugat-Ázsiában" összeröppentek a madarak. Ki innen, ki onnan szállt le a vármegye házára, onnan a Bocskai terembe.
   Dalos-madár is akadt bőven közöttük, rögtön az elején szépen szólt egy Ratkó vers.
Majd szépen sorban ültek le a mikrofon drótjára, hogy egyéni dalukat elcsicseregjék. Mindjárt az első előadó egy pajzán kukorékolással kezdett, azt is elmondta bevezetőjében, hogyan csevegett a terem névadójával, Bocskai szobrával kicsit fanyar humorral és kissé szemtelenül. Majd kortalan fecskéktől, pacsirtáktól, de még Turul madártól is zengett a terem sorban. Hallhattuk olyanok énekeit is, akik már nem tudtak saját szárnyukon iderepülni, mert már az angyalok italát fogyasztják a mennyei páholyban. Onnan biccentettek elégedetten, mint az értük gyújtott mécsesek lángjai.
  Egy debütáló helyi pacsirta is megszólalt, aki nagyon boldogan repdesett friss szárnyaival párja oldalán.
  A békés estén a szívek megnyugodtak, és a lelkek is jól szórakoztak, hogy újult erővel készüljenek az év végére és a következő toronytalálkozóra, amikor majd Kecskemétre repül a dalos csapat.

VIJAY SESHADRI: Elegy - Elégia

Megkért egy barátom, hogy értékeljem az ő városát,
ahol még sosem éltem.
A dómot talán érdemes megnézni,
de az utcák keskenyek, egyenetlenek, és egy kicsit komorak.
A folyó lassú, úgy folyik benne a nyár, mint a legsárosabb tavasz.
A kisipar elavult.
A népessége nem korcsosult.

Lakosság lélektükre egy szökevény,
aki belecsúszik az árnyékokba, és zeng a haranglábnál.
Félig megevett hideg étele a kávézó asztalán várnak valakire.
Üzeneteit megoldhatatlan egyenletek fújják le a macskakövekről.
Haldoklása annyira igazságtalan, hogy nem is tud megbocsátani magának.
Az élete végéig várja, hogy felzárkózzon az elmúláshoz.

Ő van, te és ti vagytok ott is.
Keresd meg az utcán azt, aki épp bűnhődik,
nézz szembe vele a foltos forgóajtón át, ülj mellé a téren,
ott megmutatja félelmeidet, és átérzed a néma történetét,
lassan megszokod, hogy a hosszú nap önzőn elernyed,
így egészen haláláig saját végeddé akar válni.
Akkor állj fel, s kezd el helyreállítani az elkobzott perceket.

***

I've been asked to instruct you about the town you've gone to,
where I've never been.
The cathedral is worth looking at,
but the streets are narrow, uneven, and a little grim.
The river is sluggish in the summer and muddy in the spring.
The cottage industries are obsolete.
The population numbers one.

The population numbers one fugitive
who slips into the shadows and haunts the belfries.
His half-eaten meals are cold on the empty café tables.
His page of unsolved equations is blowing down the cobblestones.
His death was so unjust that he can't forgive himself.
He waits for his life to catch up to him.

He is you and you and you.
You will look to him for your expiation,
face him in the revolving door, sit with him in the plaza
and soothe his fears and sympathize with his story
and accustom him to the overwhelming sun
until his death becomes your death.
You will restore his confiscated minutes to him one by one.

Fagyni hagyomány

Kertek alatt oson el az ősz,
pikáns színeivel viselős
óvatlan kamasz,

szemtelen szeleivel kavart,
és keserű zavaros italt
szolgál fel,

a zöld utak illata még kísért,
fénybe folyó látványt ígért
csalhatatlanul,

most szögesdrót a falra futó lián,
mely téltől védeni kíván,
házat esetlenül,

reggeli őrjárat helyett a fagytündér
még csak kelő rozskenyér,
mint összeomló tészta,

csak a csend ugyanaz,
alázatos hangszer halmaz,
húrtalan lusta,

téglahalmazon túl ablakok zárva,
azon túl is tértelenül árva,
hideg tél készül,

mert fagyni hagyomány.

Segélyszállítmány

 Pár évtizede, amikor még kaland volt élni, én is kerestem a lehetőséget, hogyan is lehet az adrenalint növelni ifjú véremben. Hát elkezdtem Posztinor tablettát csempészni kenyérbe sütve a mi magyar-ajkú, de székely és erdélyi lányainknak. Abba nem is gondoltam bele, ezzel hozzájárulok a magyarság fogyásába, de hát menjen ez az ifjú meggondolatlanság rovására. Apám nagy pékségben dolgozott és akkor még nem volt sem ISO, sem egyéb nemzetközi szabvány csak finom kenyér, de ezért megjelölt kenyerekbe sütötték elővigyázatosságból a pici bogyókat alufóliába csomagolva.
 Mindezért ma már lehet csomagolási világkiállításon nyertes lennék, de ha hiszik, ha nem, fizetni nem kellett ezért a különleges csomagolásért, csak a kenyérért.
Annyit azért tudni kell, hogy a kenyérnek is nagy sikere volt, azt nem tudom, hogy használt-e az esemény után, de a tablettában sem vagyok biztos - így utólag!
 Persze a kicsi tablettákból, hatalmas partikat tudtunk rendezni a kinti barátainknak, ahol akkoriban a hús országos hiánycikk volt. Mi mindenesetre jól el voltunk látva, húst-hússal ettünk, pezsgőztünk a legelőkelőbb szállodákban.
 Amikor a Sütő Andrással beszélgettem, és mondtam neki, hogy Posztinor forgalmazó vagyok és költő, jót nevetett. Persze nem is sokat beszéltünk az irodalomról. Elég bátornak látszottam, ezért ajánlotta talán nekem azt, hogy a kéziratait juttassam el az anyaországba és én minden zokszó nélkül cipeltem mindenféle ellenszolgáltatás nélkül a néha 5-6 kilós papírhegyeket, amelyért aztán sosem jelentkezett az, akinek át kellett volna adnom.
 Aztán más is rám szokott, hoztam én kazettás rádiót Pestre szervizbe és még nyerget is gazdag lovardásnak, sőt egy egész székelykaput is rám bíztak, de az nem fért el a vonat fülkében.
 Elkezdtem, jobban élni, na nem a tablettából, hanem itthon gyárakba vittem a szakembereket, amolyan trebicsként. Már autóval tudtam járni, ennek csak egyetlen kellemetlen mellékhatása volt, hogy a fél városnak napokig álltam sorba benzinért, mert a magyar rendszámú autót nem volt tilos teli tankolni. Még most is érzem a benzin száraz illatát a torkomban. Azóta sem szeretem a száraz bort.
 Egy alkalommal én is elkísértem az egyik közeli ismerőst egy túrára. Az első hely egy pékség volt, ahova a tablettát vitte be, és egy rakat kenyeret hozott ki. Majd a következő hely a húsüzem volt, ahova pár kenyeret is vitt, és hozott egy láda kolbászt. Ezután már a kolbásszal és a kenyérrel mentünk pár kört és nagyon gyorsan elkelt a rakomány. Egy délelőtt annyi pénz kerestünk vele amennyi akkoriban volt 4 embernek a havi fizetése.

Szóval mindenki jól élt a kicsi munkálkodásomból, volt aki mert kereskedett és volt aki csak együtt mulatott velünk. Elteltek az évek, új szelek és új fogamzásgátlók kora jött el.
  Itthon is elérkezett a változások kora, és kint is jött a forradalom.
 Mivel nagyobb gyakorlatom volt a gyógyszerszállításban ezért a forradalom után többször is fordultam gyógyszer és segélyszállítmánnyal, mindössze a benzint fizették, de jó buli volt a hegyeken átkelni a zord decemberi hófúvásos időben. Brassóban úgy raktuk le a több millió forintos szállítmányt, hogy mi sem tudtuk elképzelni, hogy még csak átvételit sem kell kapnunk érte.
 Így szaladt el a világ alattam akkoriban, és még nem is említettem, hogyan szakadt szét a kocsi a leszakadó hólánctól, hogyan hegesztették meg a gömbcsuklót igazi "szakik" az autón, amellyel utána még kényszerből több mint ezer kilométert kellett menni, hogy alkatrészt, szakszervizet, és hüledező szemeket lásson.
 Azóta a kapcsolatok úgy szaladtak szélnek, mint a megzavart legyek a tetem felett. Több régi ismerős is, akiknek akkor munkát, szállást és megélhetést tudtam adni, azóta már a gazdagok világát élik melegebb éghajlaton, pedig nem én küldtem őket oda, és már eszükbe sem jut, hogy most itthon is nagy "Posztinor hiány" lépett fel, és a benzin sem lényeg már.

Kritika

ahogy igazgyöngy készül
egy kés kemény száj feszül
fáj veszettül húsba kerül a kő

mint kritika aztán te is sorra kerülsz
pattan a kardéle hiába vegyülsz
kicsi kagylók kódorgó körébe

a fájdalom nincs egyedül
érik a kincsed legbelül
mígnem értéked túlnő rajtad

s rút húsodat már nem eszik
feszítik tested és kiveszik
amiért eddig hagytak élni

s halni