ahogy igazgyöngy készül
egy kés kemény száj feszül
fáj veszettül húsba kerül a kő
mint kritika aztán te is sorra kerülsz
pattan a kardéle hiába vegyülsz
kicsi kagylók kódorgó körébe
a fájdalom nincs egyedül
érik a kincsed legbelül
mígnem értéked túlnő rajtad
s rút húsodat már nem eszik
feszítik tested és kiveszik
amiért eddig hagytak élni
s halni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése