Megkért egy barátom, hogy értékeljem az ő városát,
ahol még sosem éltem.
A dómot talán érdemes megnézni,
de az utcák keskenyek, egyenetlenek, és egy kicsit komorak.
A folyó lassú, úgy folyik benne a nyár, mint a legsárosabb tavasz.
A kisipar elavult.
A népessége nem korcsosult.
Lakosság lélektükre egy szökevény,
aki belecsúszik az árnyékokba, és zeng a haranglábnál.
Félig megevett hideg étele a kávézó asztalán várnak valakire.
Üzeneteit megoldhatatlan egyenletek fújják le a macskakövekről.
Haldoklása annyira igazságtalan, hogy nem is tud megbocsátani magának.
Az élete végéig várja, hogy felzárkózzon az elmúláshoz.
Ő van, te és ti vagytok ott is.
Keresd meg az utcán azt, aki épp bűnhődik,
nézz szembe vele a foltos forgóajtón át, ülj mellé a téren,
ott megmutatja félelmeidet, és átérzed a néma történetét,
lassan megszokod, hogy a hosszú nap önzőn elernyed,
így egészen haláláig saját végeddé akar válni.
Akkor állj fel, s kezd el helyreállítani az elkobzott perceket.
***
I've been asked to instruct you about the town you've gone to,
where I've never been.
The cathedral is worth looking at,
but the streets are narrow, uneven, and a little grim.
The river is sluggish in the summer and muddy in the spring.
The cottage industries are obsolete.
The population numbers one.
The population numbers one fugitive
who slips into the shadows and haunts the belfries.
His half-eaten meals are cold on the empty café tables.
His page of unsolved equations is blowing down the cobblestones.
His death was so unjust that he can't forgive himself.
He waits for his life to catch up to him.
He is you and you and you.
You will look to him for your expiation,
face him in the revolving door, sit with him in the plaza
and soothe his fears and sympathize with his story
and accustom him to the overwhelming sun
until his death becomes your death.
You will restore his confiscated minutes to him one by one.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése