Belső herceg

Feneketlen gondolatok taván,
szél mintás vizet rajzol a lét,
tükrén lustán ring a fáradság
megtűrt avítt csónakja,
csak friss harmatod csókja él,
hogy életre ébresztve dolgozz
tovább, a boldogság-betevődért.

A magad belső hercege vagy,
koronádat el nem adhatod,
azt megkapja, akinek kijár,
ráhangolódsz, vagy belé mártod
a szelíd színes üvegcsempék árnyát,
hogy csukott szemekkel láttasd
elkerülni, a sötétség rideg szárnyát.

Nevess vissza a bohócodra,
ne a csorgó cseppeket lásd,
az ördögöt verd vissza mosollyal,
ne etesd kövérre céltalan napját,
még jótevőd lesz a célod kovácsa,
ő patkolja meg a jövőd lovát,
hogy a boldogságot arcodra szántsa.