Érintés

Repülőktől zebramintás most az ég,
Napunk ott ragyog, talán ő az élet,
mégis szemünk bújócskázik vele,
s fák árnyéka a test táplálék.
A Nap fény-pályáján gurul a föld,
mint kopott kúpos csapágyban
a fényes vasgolyó, csak fordul
az ismeretlen lét-lendület zaján.
Az idő lassan emeli fejét, ránk tekint,
szelíden szemünkbe néz, nem legyint.

Az estével sem alhat el lassuló lét,
mű-Napokat hordoznak szekerek,
s fénnyel írt szobáinkban a testbeszéd
heves csutkáján él az örök szeretet.
Vezetés-nélküli szavakkal dobállak,
a betűk, jelek, idegi ingerek, ölelés,
így sokasodik a trükkös ima-kép,
nem pótolva az érintések melegét.