Liliom színű felhők köszöntenek,
s fehér húrokat hangol madarak felett,
titok-hangú trilla, misztikus madárdal,
szökő langyos széllel érinti füled.
Elkerül az acsarkodó kufár fájdalom,
fényed szirom-árnyéka strázsád lesz,
s mielőtt ellenséged utolér, a jóságod
lesz halála, s csendben full' haragjába,
A mosolygó hold ragyog rád vissza
a bőrödre amulett szikrát vésve,
nincs döbbenet, nincs vaduló vérontás,
csak egy hulló napnyugta sosem késve,
melynek dramaturgja édes éjed.
Rád talál a jó, ne félj a hazug hírek
nyomát sejtve figyelőn érzékeled,
így marad fejedben bénult döbbenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése