A vágy színe

A sűrű fűben a fehér fák
a zöldben oly titokzatosak,
távolban vadászház,
piros cserépteteje olyan,
mint a vágy színe.

Az esti fény festi
aranyra a domboldalt,
fent a felhők tolonganak,
mint az ötletelő gondolatok.
Nem lankad a szenvedély,

mindent akar mi szép,
levél-álmot ízlel a száj,
friss földnek illatát
nem érzi pontosan.
Amit keresünk az szépség,

bármi foghatatlan is él
a teljes körképben,
az akarat árnyéka
ad szárnyat, és a levegő
vize süketen is ránk hallgat.

A sűrű fűben a fehér fák
a völgyben oly titokzatosak,
távolban vadászház,
piros cserépteteje olyan,
mint a vágy színe.

Az esti fény festi
aranyra a domboldalt,
fent a felhők tolonganak,
mint fejben ezer gondolat.
Nem lankad a szenvedély,

mindent akar mi szép,
levél-álmot ízlel a száj,
friss földnek illatát
követi, mint rajzó méhek.
Amit keres az szépség,

bármi foghatatlan is él
a teljes körképben,
az akarat árnyéka
ad szárnyat, s a néma levegő
süketen is ránk hallgat.