Ne kérdezz

Most ne kérdezz, hallgass!
úgyis fényt hazudnak egedre,
hogy szép legyen utolsó perced,
figyeld a csillagod, melynek szórt
kiáltása fények elvesző üzenete,
csodálod e haldokló pontot,
mintha fuldokló szemébe néznél.

Árnyékodat követelik tőled,
sütkérezve nagy hordón,
szónoklatod ezer fül mellet
veszik terek csapdájába,
mit tudsz, csak tied és egyedül
maradsz almás kertek mélyén.

Keréken gurulsz, mélyet vágsz,
ösvényed ez, s vérrel festett
bőrödre vágynak nézőid,
nem elég ívelő fájdalmad,
melyet gyémánt gond karcolt
a törhetetlen üvegfaladra.

Most ne kérdezz, hallgass!
Hagyd rájuk nem válaszod,
s vedd penész színű kabátod.