A fénytől az árnyékok nyújtóznak
mint egy naiv festő álmában
körötte porszem léleknyomok
táncolnak egy különös keringőre
mely dallamát közös lélegzetünk
komponálja orr s száj orchestrára
most csicsergős pletyka-nyár muzsikál
különös polka ritmusát adja a séta
léptünk nyomán kő is forrón szalutál
csak a fák nem rohannak zizzenő
leveleik a ritmust veszik csak át
egy különös búcsút integetnek
s barátként bólintanak legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése