Csalfa meleg hit

Odakint vészes vihar tombol, s te ülsz a múlt meleg okában,
roppant erők préselik tetődet, már csak hited tartja erősen,
reccsen az andrás, hajlik a szög, élő fa védi vén hírnököd.
Jól fizettél, erős imád tart, nincs még erősebb szélvihar,
A várad védett melegében, szenderül álmod széltében.
Csak egy roppanásnyira terpeszkedik, az elképzelhetetlen,
míg más fegyverbe szólít, a hited nyugtat, csak takaród rövid.
Talán nem is káosz van, csak a lidérces lelkiismeret tombol,
roppant erőkkel dorombol a vétség, de lefagy a víz tiszta kétség
neked szolgád papucsod, s istened a fényt okádó kandallód,
s míg a változás okádja le múltadat, nem akarod tudni és maradsz.
Pajzsod párciummal hőn siratott ős függőség vak véletlene,
nem készülsz, dárdád pihen, így tizenkettek tüze téged emészt fel.



2013 március 12