szemerkélő nedves illat inába hál,
s az űzött kecses karakter újra száll,
ráncos tört kézzel kínnal nyelve nyögve.
Felszállt a tavasz barkasága büszkén,
hajnalszerű a heves hidegsége,
halvány holdbélyeg a nyoma s éle,
a fagy töri mosolyát gribedlijén,
rohan a tartós természet színe,
jégvirágok tüskéi törnek rád,
illatok völgyének szívébe vág,
s pumpálja zöldjét tavaknak szíve.
2013.03.30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése