Foszlott textillel torzított
tavasz, tétován verdeső
nyárelővel randizó vagány
veréb a lélek. és térfogatában
puffadó pökhendi a béke,
a harmónia sem áll be
remízébe, de a szív csapágya
szorul egyszer, akadozik
a szeretet hemoglobinja
egy fiolányi sósavként
fröccsen a világ szemére,
körötte, mint elmart idézet
szól a morccá ragadt
leomló lélek bölcsessége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése