Igen, tudom

Igen, tudom milyen érzés,
mikor függőhidat érzel kő-hídon,
s lábad alatt kő, vulkáni hamu ezer tonna
s mégis azt érzed, mintha ingovány volna.
A magasság, melyből a mélységet féled
szemmagasságból nem láttod a férget.

De ők már repülnek, verik szemed,
csak akkor nyugszanak, ha többet érnek,
hős harcodból a boldogság ránt ki,
mint békákat a vásott kölök,
a bot végi rihe-rongyra mozdulókat,
s csibe combbá érik a mélység íze...

s különös korod fényesül létbe.