Bársony testek öltenek rám nyelvet,
száraz karcos keskeny lapátok,
burkomban tétován turkálok,
harcomban sebek öltenek testet.
Nem vérzek a seb vagyok maga,
s a fegyver is magam ellenem,
ki húz ki a csávából engem,
vér elmarad ok valami tétova.
A szél homokja élve eltemet,
kvarcosodik a csata képe,
adrenalint se kapok cserébe,
talán csak homok szele sérteget.
Ketten küzdenek s elmém ernyedt,
kettő szabadság, kettő türelem,
a tét a rég meghalt szerelem,
kettőből egynek szíve erjedt.
Meg sem született szerelem lóg,
várakozón a kalaptartón, nyugodt
kimért élccel nevet habzó lúgot,
murci ajkán a csalfa csörgő csók.
2012 november 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése