a fáradt falevelek"
(Dvorák Etela)
Szél vándort vendégelnek fák,
mint bús erdőkerülőt,
csendben lesi lélek dolgát,
holt ágakon lépkedőt.
moha bundákat borzolva,
mint anya gyermek arcán,
piciny ráncait simítva.
Az avar aranytakarón,
erővel játszik rendezőt,
s levelek lelke hangosan,
szimfóniát adnak elő.
Tánccal hagyja el az erdőt,
törött titkokat visz el,
pusztán jár néma keringőt,
hegyekig visz lelkeket,
s pár magot, új erőt,
hogy ott halva teremtsen.
2012 november 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése