érett csillagok színezik tetejét.
A fákat fésüli az esti harmat,
ott túl van vánkosa lenyugvó napnak.
Sírnak egy utolsót még a szúnyogok
gyenge testüket viszik gyors patakok,
levél lom takarja a hegy oldalát,
kerek az ősz, szunnyad a nyúlós nyár.
Keskeny köveket köp a földmozgás,
hasad a fény, rezzen a félős faág,
a képzelet kevés színe sosem fogy,
a tél köszönt be mégis minden ragyog.
Utolsó szóval örökzöld is fényt old,
buktatja ősz szűk színét, ki válaszolt,
amíg nagyot harap a téli fagyból,
hamar... hóval festett tavasz betáncol.
2012 november 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése