utazó nappalok, rúzsfoltos éjek,
kéz a kézben séta, reccsenő móló,
cseles csókok maradandó kéjek.
Pergő percek forrón ömlő ölelése,
szavak szenvedélye, mint könnycsepp fénye,
puha páholy a szerelem megkövetése,
csendre csók, halk harag eredménye.
Nagy napokhoz bő bánatos tűz szalad,
Szemek, mint golyójáték izgalma,
a játékba vesztes vak hideg falak,
lobbanó lelket oltja láng irgalma.
Összefolyó arcok, egy a sziluett ,
egyesül csókok csendes birodalma,
lángja legbelül még parázs duett,
amíg csutka nem lesz a piros alma.
Öreg csend a fiatalság folyója,
az érzés már csak egy kopott járda,
koppanó kor oktondi okozója,
partján parázsba lép ki még kívárja.
2012 november 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése