az idő harangnyelve okoz repedéseket,
apró szilánkok a szavak, szikár szólamok,
embernek születtem, és magyar vagyok.
A hegycsúcsok sípjai adnak dallamát,
őserő erdei lengnek csárdás táncát,
földanyám ölel, s dob szerelmes csókot,
embernek születtem, és Magyar vagyok.
Kedvünk nem szegi düledező palotánk,
lelkünk repedt falát tömi hű hahotánk,
így mulat a koldus s vág hozzá arcot,
embernek születtem, és MAgyar vagyok.
Testünk része kő kéksége hideg hazánk,
a láb megfagy a test küzd s a fej magyaráz,
dologra képtelenné tett robot csacsog,
embernek születtem, és MAGYar vagyok.
Földből vajúdó visszhangok törnek pálcát,
visz vándor hírt, csóró cseléd volt apánk,
nem a zsebét zsarolták s nem lőtt bakot,
embernek születtem, és MAGYAr vagyok.
Hegyekre vágyón taposnak síró sárba,
nemzetekre fogják, hogy nem jut másra,
a ma már múltunkat is miszlikbe szabott,
embernek születtem, és MAGYAR vagyok.
2012 november 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése