Egyszer még égni fog a kő,
a hatalmat s mindent vető
iszonyat illékony lova,
képzelet szült álmodat,
görcs görget figyelő fényt,
szemedre tárul a bérc,
nevettet, sarcol a férc.
Egyszer még égni fog a kő,
illata kaparón hergelő.
Az utolsó perc is te vagy,
kacajod kormos foltot hagy,
üzen korodból a korom,
tested foltot hagy e koron.
s ámulnak nem-tudásodon.
Egyszer még égni fog a kő,
kitudja hányszor fertőző,
ébred, zúz a természetén,
szférákba hatol holt testeken
egy méregtől magányos estén,
szürkülő szennyes szűk-mocsok,
a halált hordozó viszonyok.
Egyszer még égni fog a kő,
utána szünet, de már késő.
2012 november 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése