Kihűlt vérző varázslatok között,
tánclépésbe kényszerülve támolyog,
a vadóccal bélelt rút romlott rög,
nyelvét hasító horogra háborog.
Kifordult ökodizájn dög romlott,
kémiája fertőz faragatlant,
csöppeken csenő csintalan álmot,
csak szavad szülhet megunhatatlant.
Elfolyik a test s apró szilánkot vet,
termő világ véges-örök méhébe,
elvetél amint szabadság kikelhet,
az új ezred formál unott képére.
Gonosz éjből nappallá forr a század,
gének kiáltanak hűs takarodót,
elporlad minden mi lefogja szárnyad,
s köre kapja be a gonoszkodót.
2012 november 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése