Aztán jön

Épül a ház, birtokol sok lélek-téglát,
szörnyű szerelemben keményre égett
közös kezek rakták álló árnyékát,
s összeáll család, a ház, szeretet-képlet.

Befogadnak becses titkos lelket,
ágyak nyögik az éjjelek kéjes álmát,
kelő nappal ébredve ünnepelnek,
anyát teremt és gyors gyermekáldást.

Cserépre jég hull, szél üti a falakat,
biztonságban, ha gyűrött is a mosoly,
élet morzsáin koplalt kedves akarat,
s életük nem falak közé zárva fogoly.

Aztán jön a tűz, s gerendákba harap,
kétség tályogja tetőre ékel kormot,
víz segít, a lélek-fal állva marad,
kemény kezekkel erdő oldja a gondot.

Aztán jön a hórihorgas hideg tél,
rohan réseken, fogyaszt fényeket,
fagy a jószág, eltűnik minden gyökér,
csak a tűz menti a fagyos estéket.

Aztán jön a víz, nem válogat lelket,
falak adják meg magukat robajjal,
mély tóvá tör minden ékes élelmet,
nem segít tűz, se tél, csak egy új hajnal.



2012 november 12.