Újra itt vagyok! - Szólt a hold,
és bebólintott az ablakon.
Szép kerek most, nem volt mindig,
fogyatkozása épp nem látszik.
Mikor sarlóba fogyott kecsessége
büszkeség nem tűnt el, csak a fénye.
Most mosolyával dühít farkasokat,
nagy lámpa, mely ezüstözi arcodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése