Az ég ott fent, s itt lenn minden!
Égre vágyón vonakodik a lélek,
bújna, de minden kincse itt bent,
örömöm vagy, már minden amit kérek.
Az ég enyém földbe is ragadva,
nem is vehet el tőlem már senki,
csak új éked él bennem hasadva,
mint a fa mikor új életét kezdi.
Ahogy a kidőlt fa gyászos képe,
nem a vég, hanem a kezdet emléke,
forgácsra, lapra harap fűrész éle,
hogy kedvedre legyek asztalod, s széked.
Így akarlak érezni minden napon,
akár, ha leülsz a tested melegét,
ha eszel, kört rajzol rám tányérod,
s hallgatni hangod hozzám hű énekét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése