Van valami ritka mozgás itt bent,
a szívem mintha rohamra készülne,
testem, mint hófal áll ellent,
olvadni készülő ablakán rés
s májfolt sem jelzik helyzetét,
féltett egén csak feltevés
az ajtó nélküli fal, szürke ott minden,
de túl-sokáig börtönébe zárva
nem létezhet. Csak egy zavart ember,
egy állat lennék a belső tűz nélkül,
bent csak egy kalapács ver üllőt
- s fáradó fém forogva készül -,
a fején fanyél, csaknem nyűg,
mint gyors autópályán a fény
megvillan, ahogy a sárga fű
a gyengülő napon, már érzem azt,
ahogy rozsdásodik a lendület,
s felhő fátyol védi az esteli tudattalant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése