mikor még szívrajz volt a vallomás
s kacagtunk csókokat pajtás
jött az ebéd utáni kacsintgatós alvás
s új szerelemre ébredt ki óvodás
mikor gyűrött papírra folyattuk tintát
vérünket komoly szúró szálkát
szívünkbe szűrta arca mosolyát
félt pofon karónként járt kabát
mikor a szemek nem hazudtak
csak csalfa barátok kuncogtak
kézfogás jel pillantás szavak szárnyaltak
mégis más csente bálba csókodat
mikor kőbe vésve lett a hűség
s perceid rabolja munka, képesség
fáradt öleléssel halódik a békesség
se rajz se vér se szem végkimerültség
már pöttöm véred rajzol szívet
új szerelem zsoldos nyer hitet
s nem szólsz - fájni fog szíved -
obsitod ordas titokra könnyíted
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése