A jó-tündérek*

Versemben tarisznya,
benne a lelkem,
elküldöm neked,
így marad jó kedvem,
kusza kedves szavak
szólnak szépen,
mikor értik ékemet
magam sem értem.

Hóban van kihűlt
fürdővíz, vízben testem,
cseréltem csutakos
rémeket még Pesten,
habzó kristályok
tűnnek, jönnek-mennek,
én olvadok hegyesre,
ha szemembe néznek.

A jó-tündérek, metaf(l)órák
üzennek neked,
remegve szálló szóval
adom ezt a kelyhet,
kehelyben a szerető
szó alliterál egyet,
csak hogy tudd, mitől is
szépek a retkes rímek.