Dűne leszel

Mikor nedves festéket kap ecseted,
a tudást szívja tested tündér-pora,
nem lehetsz óladban elég bölcs soha,
dűne leszel csak, egy tovaszálló test.

Lépj, s hagyd el a bűnös kihűlt kelyhet,
s felragyog fényes orrú csillagod,
emlékek hozzák békés boldogságod,
s mezőkön a gaz is rád kiált kedvet.

Ne legyél szék, mit csak asztalhoz löknek,
mely szálkásra kopott talpával éri
a követ, hol szülőd fényedet féli,
légy végre az, mi verset ad költőknek.

Szép szeretkező legyen jelened,
ebből lesz egy érettebb boldog múlt,
minden emlék, vagy tárgy egybe gyúrt
létre köszön, s tesz rá - láttam - jelet.