Szellemi édenbe

Szellemi édenbe kísérsz engem,
hova csak keveseknek van út,
ezüst tégláid csengenek lábam alatt
közelítve a tökéletes harmónia felé,
köröttem a csillagok is haloványak,
szemeidben ott a kivárt őszinte varázs
s szavaid barlangjából búg békém.
Te vagy a pillérem, a motollám,
a kalapácsok vernek mellemben,
csak szorításodban érzem a létet
végtelennek, s ha elengednél,
az olyan lenne, mintha izmaim
korcsosulnának csonttá bennem.