Csak az eget tartod, nincs más teher,
eszel, iszol, alszol, mint más ember,
s óriástól rejted arcod fél kézzel,
hited marad, hitehagyott tömeggel.
Csillagok az éjben mind reményed,
mutatják valahol van napfényed,
a hajnalt álmodva el nem alszol,
a hogyan-tovább rád gondot karcol.
Bőröd fehér, de lehetne fekete,
vigyázz arra, ne légy szürkék
szószéke,
s ha ráncot rajzol orcádra a reggel,
már nem fázol, csak évődsz ép
érvekkel.
Csak egy napot kérj, s lesz egy boldog
perced,
ha percre vágysz, soha el nem éred,
mosolyt soha ne kérj, ajándékul adj,
meglásd, gyűjtheted a napsugarakat.
Boldogság vakság, haldokló horizont,
hiába int az élet új ég alá hont,
oda nem láthat a szökő szempár,
véred dúr dalt a füledre ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése