Az idő csalán*

Az idő font lelkemre kosarat,
s míg ifjúság vásárában kutattam,
nem csak a fák lettek magasabbak.
Forrásként születve tóvá apadtam.

Az idő font lelkemre kosarat,
s csillagok fényében fürödhettem,
de nem szakított szélre a gondolat,
mikor varázsló véremet neveltem.

Az idő font lelkemre kosarat,
benne szúrós, száraz törek a magány,
csak egy kéz puhíthatja alakomat,
nem bánthat már az idő csalán.