Forró sűrű az éjszaka mint édes melasz,
ahogy a kanál, megáll benne a gondolat,
versenyt futnak rajtunk az izzadság cseppek,
a vágy sem csillapszik, csak csöndben hűst tettet.
Pólusainkba ivódik a nyegle nyár,
a Nap kacagva keserítve ontja magát,
s kérgedbe kondicionál boldog béke,
nyárnak, boldog létnek sose legyen vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése