Bűntelen ki jól takarja tetteit,
ahogy takarja lány lobbanó kebleit.
Szüntelen életünk vadhús-sebekkel,
ég a természet kínzó kegyekkel.
Reggeleidben a születés heve,
átjár a léha növekedés kereke,
izmaink híre estére robban,
mikor mulatsz a bogár csak koppan.
Elhullott lélegzetekből élünk,
mint guberátor lomtalanítók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése