Fura farkasok járnak a városban,
s áporodott porszemek falnak fel,
dagadt fejjel köszön a szúrós szmog,
s levakar magáról a forgalom.
Átlépheted az idő zajos percét,
és míg hosszú sorok biccentenek
baljós hiányt a gondolatoknak,
addig kerülget a morcos magány,
Ha kell vetítenek neked napot,
az égre sem kell nézned - láthatod,
s magzati pózban pufogó tömeget
nem a születés, közöny hajtja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése