Beszél a város

A repkedő madarak oly boldogok,
mint bohóc halak, ritmust vernek hallod?
fekete zajt zúgva zümmög a város,
engedem a szellőt, most tüzet tárok.

Fülemben ezer éj éneke sző terhet,
mintha zúgna csigaháznyi cserfet,
elmarad a dal, mindenki mást mesél,
csak földi felhők kék csendje zenél.

Meleg van, nyitott ablakszárny repdes,
puha posztó rabságában eget verdes,
csak csendben súg egy kora esti zajt
e falról folyó fény... senkit sem zavart.

Ásít egy repedés, megoszt pőre falat,
rég megállt már, tovább nem szalad,
nyugalma ó-nyáresti fülledt pletyka,
sikkan a csitt... borra bátorít a kvaterka.

1.
Fülemben ezer éj éneke sző terhet,
mintha zúgna csigaháznyi cserfet,
elmarad a dal, mindenki mást mesél,
csak földi felhők kék csendje zenél.

Meleg van, nyitott ablakszárny repdes,
puha posztó rabságában eget verdes,
csak csendben súg egy kora esti zajt
e falról folyó fény... senkit sem zavart.
2.
Ásít egy repedés, megoszt pőre falat,
rég megállt már, tovább nem szalad,
nyugalma ó-nyáresti fülledt pletyka,
sikkan a csitt... borra bátorít a kvaterka.

Meleg van, nyitott ablakszárny repdes,
puha posztó rabságában eget verdes,
csak csendben súg egy kora esti zajt
e falról folyó fény... senkit sem zavart.