Bomlanak falaim*

A remény toporog a küszöbön,
hófehér lelke kopog az ablakon,
csak szaladgálok keresem kulcsom,
ha bejön, kinek mondjam; Köszönöm!

Lélegzetem vetettem orrom alá,
s aurámon nyíltak a jégvirágok,
a boldogságtól most sem zihálok,
morzsán élek. Mikor kapom a javát?

Bomlanak falaim, tetterőm bontja,
segít egy angyal öröklét mosolya,
bújik a csendes est, talán rokona
a boldogság, hogy felém fényét ontja.