Hull az eső, mint könyvből a gondolat,
s cseppek betűiből futó fondorlat
rakódik száraz, szenes tűzhelyére.
Hull és nem futnak el a fák, növények,
mint hatalmas fürdőben, vígan élnek
a mának köszönhető vett vizének.
Nyúlnak a cseppek kebelformára,
s egyesülnek a fákról lefolyva,
vidám, csendes dalban oszolva.
Természet karmester mossa szennyesét,
takarja bánatát, mosolya szerteszét
folyva dalolja jövők üzenetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése