Te védsz meg mint hegytető a tájat,
első csókok padján fogtam a vállad,
ott zárt ajtót döngetett a búbánat.
Belőled árad egy fémes lélek,
a vér és ölelés forgácsa éled,
mint felhőben fodor, benned élek.
Ha távol vagy csak sír egy gitárhúr,
a szél szappanból szürke habot fúj,
leveled győz, mert szerelmed hadúr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése