Az izzadsággal cseppen le a nyár
mit sem szóló szelíd világ homlokán,
forróságról szól szisszenő falevél,
csak kókadt virág most a gondolatszél.
Lüktető város vibrál térre, tettre,
száz kerék csattog csengő fülekre,
mégis ragyog a heves forró szél,
hőfoka helyes reményről beszél.
Esti glória kocka telep felett,
mozgás, kacaj, szeret és nem szeret,
illatos, izzadt erotika, majd csend
liheg életet s boldogabb áment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése